szamárganéj

Francesco egy estben megfeddett egy testvért, történt ugyanis, hogy koldulás közepette a drága lélek merészelt vala pénzt elfogadni, és azt vitte is porciuncula-i "klastrumukba". Francesco erre barátilag megdorgálta, és felszólította vala: szájában az érmékkel, négykézláb vigye az általa 'szamárganéjnak' titulált obolusokat a szomszédos trágyadombra. Már ahová valók.
1Tim 6.9-11
Akik meg akarnak gazdagodni, kísértésbe esnek, sok esztelen és káros kívánság kelepcéjébe, amelyek romlásba és kárhozatba döntik az embert.
Minden baj gyökere ugyanis a pénz utáni sóvárgás. Így néhányan, akik törik magukat utána, már elpártoltak a hittől, és sok bajba keveredtek.
Te azonban, Isten embere, menekülj ezektől! Törekedjél inkább igazságos lelkületre, életszentségre, hitre, szeretetre, türelemre és szelídségre.

A mai kereszténység attitűdje 3 rétegre bontható:
tradícionáls egyház-funkció, a diakonia gyakorlásával (kerügma, leiturgia, diakonia) az elesettek, köztük jézusi parancsnak megfelelve mindenekelőtt a szegények segítése;
- történelmi-szellemtörténeti tényként a szegénység-eszme domborítása, annak minden előnyével és visszásságával (jézusi életideál, kontra vagyonos intézményi egyház);
- a protestáns-kapitalista társadalmi eszményképből eredeztetve a zsidó hit=áldás=biztos, nyugati, fogyasztói egzisztencia képe, ennek szélsősége a bővölködés teológiája.


A mai probléma 3 rétege:
1. A szegénység nem szellemi, hanem fizikai-egzisztenciális állapot, ergo adekvát, teljes fedettségű, szellemi bázisú megoldást a kereszténység nem adhat – csupán ajánlást, vagy életmód-választási lehetőséget, ami többnyire a szegénységtől nem szenvedőknek szól.
2. Igazi üzenetet a mai egyház nehezen juttat el az igazán szegényekhez.
3. Igazán nehéz a szegénység fogalmát precízen meghatározni a kereszténység fogalmi mezejében.
Szükségszerűség:
A globalizáció eredményeként percre pontos, akár személyes információk révén is kézzelfoghatóvá és bizonyítottá válik a nyugati számára: a nélkülözők és a jólétben élők közti olló nem öles léptekkel, de folyvást nyílik.
A különböző konjunktúra-recesszió ritmusok gyorsulásával a szegénység realitás a Föld minden szegletén – immár a fejlett, indusztriális társadalmakban is.
Így immár nem csupán a harmadik világ felé nyitó missziós célról van szó, hanem belső misszióról is, elesettek tömege képződik napról-napra, a 2008-as krízispozíció máris termi ennek hatásjelenségeit a „keresztény” nyugaton is. Így mindennél szükségszerűbb a diakonia és/vagy a szellemi stílusú életmódváltás megjelenése a keresztény terminológiában – ami késik.